Római katolikus templom

A Szent Kereszt Felmagasztalása titulusú, későgótikus stílusban épült egyhajós, hálóboltozatos templom Bodrogkeresztúr legrégibb műemléke, amely az egykori főutcán, a mai Felső utcában található. A plébániatemplom szentélye a XIV. században épült, majd a hajó 1481 és 1520 között újjáépült. Ezt megelőzően is lehetett itt templom, amire a szentélyfal alsó kövei utalnak.

Szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, kőbordás boltozattal fedett, a bordaívek a korai gótika elemei, egyszerű, kevéssé tagolt faragásúak, az apszisban kora gótikus résablak van. A szentélyt a XIV. században teljes kifestéssel látták el, az északi falán egy nagyméretű freskó volt a Keresztrefeszítés jelenetével, a falakon gyémántmetszéses hálóminta, a boltozaton Csillagok, Nap és Hold ábrázolás adta az univerzumot. A szentély ablakait – a résablak kivételével – a második gótikus periódusban megnagyobbították. Az északi fal keleti részére új, magas spiráloszlopos szentségházat építettek, két kőkonzolos, fiatornyos, baldachinos szoborfülkében lévő szoborral keretezve, fent kereszttel. A kifestést meszeléssel borították, így a Szentkereszt fontosságát már nem a freskó, hanem a díszes pasztofórium hirdette. Ebből az időből maradt ránk a templom falában egy csonka keresztelőkút is.

A hajó falai, déli és nyugati kapui az első periódusból származnak. Kezdetben a hajó famennyezetes volt, alatta festett fekete fríz futott körbe. A diadalív közepén az 1487-es évszám olvasható, ami a Mátyás-kori építési periódust jelzi. A hajó figurális festéseinek megmaradt egy-egy részlete a diadalív két oldalán. Az északi falon nagyméretű figurális kép lehetett, a festés átfordult a diadalívre, de csak a töredékei maradtak meg. Jobb oldalon a Szent Katalin falazott kőoltár fölött három szent freskója uralkodik, a női szentet közrefogja Szent Miklós és Szent Ágoston. A hajó beboltozásának idejét a déli főpárkányba vésett 1520-as évszám, a Szapolyai-féle építkezés jelzi. A hálós boltozat oldalnyomását az akkor épített déli támok és északi mellékkápolna tartotta. A kápolnát két gótikus magas ívvel nyitották be a hajóba, ehhez a nyugati oldalon rózsaablak is társult.

A református – mintegy nyolcvan éves – használat során a díszes pasztofóriumot levésték, a freskókat lemeszelték. A mai orgonakarzatot 1812-ben építették, mellvédjét festett pelikános vakolatplasztika díszíti. Ebben az építési periódusban készítette Jasper Lőrinc a főoltár angyalos tömegét későbarokk stílusban. A korai sekrestye a maihoz képest nyugatabbra volt, a későbbi toldalékok (déli bejárat, északi oratórium) falai a támpilléreket folytatták. Az 1928-as felújításkor neogótikus oldalkápolnát építettek, északi tájolással.

A műemléki rekonstrukció a következő elemeket érintette: téglaboltozatok helyreállítása és falrepedések javítása, sekrestye feletti födém átalakítása és megerősítése, külső lépcsőfeljáró helyreállítása, padló- és terepmélyítések a gótikus szintre, egyes támpillérek újjáépítése, új fedett-nyitott ácsszerkezet a régi oldalhajó felett, új ablakok és ajtók a meglévők mintájára és a régiek restaurálása, meglévő barokk kőpadló újrarakása, homlokzat és toronysisak külső felújítása. A templomkertben megtalált íves erődfal bemutatásra került, illetve az épületet új körmeneti út övezi.